Már nem vagy fontos nekem, mert rájöttem valamire..valamire amit nehéz lenne elmagyaráznom mert eddig sem értetted, most hogy értenéd? Annyi az egész, hogy mérlegeltem és rájöttem, hogy abszolút nem ment ez az oda-vissza dolog.. mindig csak én adtam, te pedig egyre többet kértél.. Nem tudtam mit kellett volna mondanom egy hónap távollét után, nem akartam beszélgetni, még csak megölelni sem akartalak..csak tudni akartam, hogy van-e valami, ami még ugyanaz, annak ellenére, hogy minden más megváltozott.

Hiány érzetem volt, az oka pedig az, hogy sosem gondoltál rám, csak magadra.. mindig, rohadtul önző voltál.

Már nem bánom, hogy így alakult leginkább csak az zavar, hogy azt hiszed még mindig tudsz bántani, pedig már rég nem, rád nézek, és nem látok már benned semmit, csak egyszerűséget, igazából nem is voltál különleges, csak én láttalak annak, és ez az illúzió elmúlt, tudom hogy bánod.. és látom rajtad, hogy zavar, mert már nem uralkodsz felettem, már nem befolyásolja a te hangulatod az enyémet, már nem tudsz kedves szavakat mondani, mert már nem úgy érteném, már nem tehetsz ez ellen.. elmúlt minden varázslat ami rólad szólt, de törekedj arra hogy jobb ember legyél annál amit nekem mutattál. Ragaszkodnál ahhoz, hogy menjünk bele újra, de feltenném a kérdést 'Minek'? a hibáidból nem tanultál, titkolóztál, ígérgettél.. kinek kéne a bizonytalanság? elmagyaráznám, de félek nem értenéd' :) [saját.]